"Nem látom
a jövőt" - mondta Ákos, egy masszívan havazós januári délutánon arra a
kérdésre felelve, hogy mikor hajlandó felvenni a véletlenul duplán megrendelt
Thaifold, Laos, Kambodzsa utikönyveket az irodában. Duplán jött, pedig feláron
kinálta őket a népszerű online könyves site. Hm, az Amazon bosszúja. De mit
bosszul? Minden lehetőseget figyelembe véve is csak egyetlen megoldás maradt:
az utunk küldetését - miszerint iden még többet, még kevesebből. Hiszen ez
ellentmond minden jóravaló amerikai fogyasztási kultur habitusnak, ahol maximum
a "még több sztereotip látnivalo még kevesebb elégetett kaloria"
divna, persze sohasem igy explicite kimondva. Mindenesetre tehát van egy új
uticél - sőt mindjárt három is, ami a tavalyi Hong - Kong, Vietnám után mindjárt
50% fejlődés! Es így máris adott a nyomtatott szakirodalom, plusz jó adag
szűnni nem akaró fanatizmus a "kicsit csipős" univerzum irányában.
Pedig Ákos akár azt is mondhatta volna, hogy "el vagyok havazva",
hisz bármelyik budapestivel egyetemben ez teljesen elfogadható kifogás lett
volna a részéről. Leginkább amiatt, mert egyrészt tényleg épp embertelenül
havazik, másrészt ha van dolog a jövőben, ami biztosan látható, akkor az az,
hogy iden júliusban ismét nekivágunk egy újabb ázsiai felfedezőtúrának, mégpedig
azzal a nem titkolt céllal, hogy koncepciózusan végigegyuk eme említett régió
minden zegét-zugát így (is) megismerve lakóit és (nem csak étkezesi) szokásait.
Pálcika buzi rajongásunknak nem lehetett eleget tenni miota hazaértunk
Vietnámbol. Megszállottan keressuk és szeretjuk a gombamód szaporodó ázsiai
éttermeket, melyek rendre túlmutatnak a kínai bufék egyen ízvilágán és az
ázsiai konyha (ami mint olyan, persze nem is létezik) sokszínűségét erősítik.
Sorakozzon hát az indulásig egy "kis hazai" útmutató hasonszőrű
fanatikusok és szolíd érdeklődők okulására: szerintünk itthon hol, mit és miért
vagy épp miért ne? Jövő héten jelentkezünk...:)
