Tesók menni Ázsia: Phnom Penh – Kambodzsa igazi arca

Két dologban sikerült helyesen döntenünk: 1. Hogy egy nappal korábban elhagytuk Sihanoukville gyönyörű ám annál turistásabb partjait 2. Hogy Phnom Penh-ben a Killing Fields-szel kezdtünk, s csak aztán csatangoltuk körbe a várost.

Ákos már említette, hogy eléggé ki voltunk ábrándulva Kambodzsából egyrészt Siem Reap mocska és sekélyessége miatt, másrészt Sihanoukville sem a legszebb arcát mutatta nekünk. Kezdve azzal, hogy nem sikerült összehozni a hőn vágyott horgásztúrát a választások meg a rossz idő miatt, folytatva hogy addigra már igencsak elteltünk az utcán folyton szembejövő, arcon-, orbavágós szagokkal. Ennek tetejében még a kajáról sem tudunk sok jót elmondani: Szinte bárhol ettünk, a helyi fogások silány hozzávalókból főzték, a nemzetközieket meg bortányosan rosszul készítették. Ebben persze benne van, hogy már harmadik hete voltunk távol és nyilván kezdtek hiányozni az otthoni ízek, illatok, aminek legbiztosabb jele volt, hogy tökfőzelékekről, rántottcsirkékről és ehhez hasonló csodákról fantáziáltunk órákon keresztül.

A fővárosba érve Killing Fields és Tuol Sleng után viszont kezdtük másképp látni Kambodzsát és kicsit értőbb együttérzéssel, sokkal több szimpátiával kezelni a helyzetet, adottságokat. Rá kellett jönnünk, hogy ez az ország a 60-as években körülbelül olyan feljettségi szinten tartott, ahol mi abban az időben. Belegondolni is iszonyú, hogy hol tartanánk mi most, ha a 70-es évek végén a 10 millió magyarból 3-4 millió embert (értelmiségieket elsősorban) egyik napról a másikra kivennénk a rendszerből? Felfoghatatlan. Innentől kezdve viszont a csodával határos, ahogyan ezek az emberek dolgoznak, élnek, épülnek, boldogulnak.

Killing Fields után nem volt kedvünk kimozdulni, de még meg tudtuk nézni az azonos című ’85-ös c. filmet John Malkovich-csal, ami elég hollywood-i történet, de legalább kellően szemlélteti a borzalmakat. Másnap egy kellően tartalmas reggeli után nyakunkba vettük a várost.

Kellően tartalmas reggeli

Gyors piac szemle után (a durva szagok miatt innen is hamar szabadultunk) a nemzeti múzeumot néztük meg, ami itthoni mércével kicsi, ám annál hangulatosabb. Gyögyörű, belül téglavörös színű épület szellős terekkel és közepén pompás kerttel, szökőkutakkal. A szokásos köcsögökön túl Angkor legszebb szobrait itt láttuk és külön inyencségként megnéztünk egy igazi 60-as években készült propagandafilmet az ország mezőgazdaságáról, iparáról, stb. Egy igazi országimázs film volt, mai szemmel Kambodzsa Retró. Az elképesztő igényességel készült anyag gyönyörűen mutatta be az ország helyzetét és még ha 5-tel el is osztjuk a látottakat, akkor is egyértelmű, hogy Kambodzsa most minimum Thaiföld szintjén lenne Vietnám és Pol Pot nélkül.

Volt minden, mint a búcsúban

Meg szagok is...

Volt, aki már hozzászokott

Például a henteskisasszonyok

Mi is erre vágytunk utána

És már a látvánnyal is túltelítődtünk

Séta közben volt alkalmunk megtekinteni egy balesetet, ahol egy tizenéves robogóst ütött el egy jobb Toyota. A srác az ijedtségen túl megúszta egy nyaklevessel. Betétlap nem került elő. Aztán megálltunk egy kis motorlesre és gyönyörködtünk a kivezényelt kb. 10 forgalomirányító rendőr és katona szerencsétlenkedésében, ahogyan a körülöttünk hömpölygő és magát nagyon hatékonyan egyensúlyban tartó forgalmat próbálják terelgetni. Egyszerre 3-4-en álltak a kereszteződésben és kb. 10 percenként váltották egymást, de max. annyit sikerült elérniük, hogy szigorú füttyszavakkal és karlendítésekkel utólag lekövették, hogy éppen melyik irányból ömlenek az autók, motorosok. Élmény volt.

Este az Aussie XL nevű éttermben ettünk egy mennyei báránycombot miközben egy dél afrikai ürge sztorijait hallgattuk hatalmas átéléssel, aki multi cégek leányvállalatainak alapításával és beindításával foglalkozik kb. huszonöt éve. Elképesztő izgalmas sztorikat mesélt közép Afrikáról… Hmmm…

Az este további részét - kellő gyomorfertőtlenítés után - egy különleges szorakozóhelyen töltöttük. Résztvevők: kb. 50 fehér, jellemzően amerikai huszonéves srác, velük kb. 3-4 fehér csaj (?) kb. 100 hazai szexmunkás hölgy és mi. (+ a kiszolgáló- és kidobó személyzet) Fél órás nézelődés után jobbnak láttuk hazatérni, mert másnap indultunk vissza Bankokba, hogy onnan hazafelé vegyük az irányt.

Többit már otthon!

csók!