Szóval itt vagyunk Hong Kong-ban, ami nekem egyszerűen Ázsia New York-ja. Azzal az egyszerű különbséggel, hogy míg NY-ban kevesebb a kínai írásjel az utcákon, addig itt több. Meg itt a taxik a pirosak nem sárgák. Mármint a taxik... Mind1. Nyilván van még különbség, de egyenlőre ennyi a benyomás. Az idő nem rossz, 28-32 fok körül lehet, de elképesztő a dohai meleg (száraz, sivatagi) és az itteni párás közti különbség. Olyan az ember érzése, mintha a vasárnapi rántottcsirke evés után csak kezet törölnénk szalvétával. Szóval ragad. És nem csak a kéz, hanem minden, tetőtől talpig. 5 perccel tusolás után is. Komoly. Nem rossz, de meg kell szokni.
A szállásunk is teljesen oké. A buszról leszállva (66 helyi sztotyinkáért hozott bennünket - ami kb. 1.000 Ft / kopf, 1 óra a reptértől, kényelmes és a rövid sighteseeing is benne van) kb. 10 paki fiatalember rohant meg bennünket, akik - mint kiderült - nem a buszra akartak felszállni, mielőtt mi leszálltunk volna, (majnem visszatoltak! :)) hanem szállást kínáltak a Nyugati téri taxisokat vehemenciában kenterbe verve. Súlyos volt. Hiába magyaráztuk, hogy van szállásunk foglalva, ők ugyanoda sokkal olcsóbban - half price, my friend!! - tudtak volna szobát. Mind1, ezt bukták. A szállás egy többnyire indiai bazársor felett van a 11. emeleten, tiszta ággyal, egybezuhanyzóWCvel és 3D-s ventillátorral és extra légkondival. Szóval korrekt, főleg mert teljesen a közponban vagyunk. Közel a park és a helyi Times Square is. Nemsoká megyünk egyet kocogni a parkba...
Kell is a mozgás, mert nem csak a jet lag miatt nem volt tőkéletes az alvás, hanem mert rrengeteget ettünk. És nem is egyszerre sokat, mint általában otthon, hanem sokszor. És sokat... Visszagondolva valószínű azért, mert mindkét (vagy 3 Dohá-t is beleértve) időzónában tartottuk az aktuális fő étkezést. Szóval ha itt épp vacsoraidő volt, akkor ettünk. Ha otthon ebéd lenne, ettünk. Ha megéheztünk, ettünk és ha vmi finomat láttunk / éreztünk megkóstoltuk, ettünk. Mert ezért (is) jöttünk. Ma csak gyümölcs...... :) Na persze...
Tegnap sétáltunk egyet a hosszú repülőút után. (fotók is érkeznek!) Gyönyörű teliholdas "Hong Kong by night" élmény volt. Elképesztően gyönyörű a kikötőből látni ezt a várost. A fotók majd beszélnek, erről nehéz lenne így szóban... Végigsétáltunk a filmcsillagos sétányon, Wong Kar Wai-t nem találtuk, pedig biztos volt... Bruce Lee bronz szobrához meg nem fértünk oda a fotózkodóktól, sorry.
Mivel nagyot sétáltunk és kell a kalória, beültünk egy szimpatikusnak tűnő (gyors)étterembe. Ettünk egy halas gombócos noodle levest, finom volt. Nnnnna. És akkor jött, hogy egy pici csípősséget elbír még, mert hát ott a sok szósz az asztalon, amit ugye ki kellene próbálni. Meg hát alföldi gyerek, meg Erős Pista meg magyar virtus. Áz. Szóval van az, hogy chilis olaj darált chilivel, ismerjük olasz éttermekből. Meglocsoljuk a pizzát és akkor csíp. Na ez volt a kiindulási alap, mert így is nézett ki. Ehhez képest egy kávéskaálnyitól kissé lezsibbadtam: jött a könnypatakfújtatás + sör-víz-sör-víz+orrfújás manőver. A szomszéd asztalnál megállt a pálcika a kezekben... Onnantól kezdve bármi bármilyen hőmérsékleten jöhetett, mindegy volt... Ezek után vigyázunk. Vagyis én. Vagy nem... :)
Találkoztunk magyarokkal is, erről később, mert most futás.
Ma park, múzeumok és este kikőtő lézershow a program. A többi meg alakul. Mi meg jól vagyunk, mint Mar Chi Hevesen... :) pusszantás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése