Gasztro hírek

Köszönöm a szó(sz)t Ákos!

Kaja ügyben tehát nekem kell nyilatkoznom. Ott tettük le a fonalat, hogy túl voltunk az első "bármit - bárhol - bármennyit" élményen, ideje volt, hogy kicsit kifinomultabb helyen is együnk egyet. Ez volt a Wu Kong Shanghai étterem, ami 20 m-re volt a szállásunktól. A TripAdvisor szerint 81. a közel 3.600 étteremből a városban és azt kell mondanom, hogy nem érdemtelenül. Az eddigi ételekhez képest sokkal tisztább ízekkel találkoztunk. Nem voltak túlbonyolított ételkreációk, a hangsúly inkább a minőségi hozzávalókon, frissességen és visszafogott fűszerezésen volt.

Mi sem bonyolítottuk túl: Ákos pirított tésztát evett rákkal, én ropogós kacsát kértem, előételnek húsos batyut és tavaszi tekercset közösben. Az ételek helyi szokás szerint elkészülési sorrendben érkeztek folyamatosan, amiből az lett, hogy a tésztát hamar elkezdtük majszolni, mire megjöttek az előételek, s végül a Tás. Nem részletezem, beszéljenek a képek:

Nem kell mondanom, mindent elpusztítottunk...

És innen jött az este igazi élménykavalkádja, amiről Ákos már elejtett 1-2 morzsát. Az étterem után Lucy Liu hasonmás versenyt hirdettünk a szomszéd bárban. Alapos casting után alább a győztes. Díja egy ingyenes megjelenés a nemsoká legnébbszerűbb magyar gasztrotrip blogon. Extra pont járt a Che Guevara-s polóért és a finom apple mojitoért, amit ma már le kellett vonnunk az okozott fejfájás miatt. Bár lehet, hogy nem ő volt a bűnös... :)

Teli hassal, boldogan tértünk volna nyugovóra, de mivel egyáltalán nem voltunk fáradtak, megkozkáztattunk egy kisseb sétát, anélkül, hogy a merev és csomós izmainkért aggódó feltűnően kedves fiatal lányok szolgáltatásait igénybevennénk. Előre jelzem, mindeddig sikeresen...

Helyi erőktől érdeklődtünk egy normális kocsma felől, ahol még érdemes meginni egy sört, de nem jártunk sikerrel. Majd egy éjjel nappali bejáratában botlottunk bele a prágai sárkányhajós George-ba, aki készségesen elnavigált bennünket egy korrekt bárba. Velünk maradt, hajnalig dumáltunk, majd mivel otthon minden színvonalas este a piaci hurkás/lángososnál ér véget, ezt a kört itt sem akartuk kihagyni. Olyan utcai kifőzdében kötöttünk ki, ahol megszámlálhatatlan (és sokszor felismerhetetlen) ínyencséget kóstoltunk a helyiek legnagyobb örömére. Látszott, hogy annyira tetszik nekik amilyen élvezettel majszolunk, hogy megállás nélkül sütöttek főztek nekünk... Étel neveket nem tudnék mondani, de a fotók itt is sokat mondanak:

Csak én gondolom, hogy csík szemem kezd lenni?!

Fogalmunk sincs, mi volt...

"Itt minden finom, majd én mondom mi lesz a sorrend!"

Boldogság

Szakácsnő

Jó volt...

Összegzésül: Eddigi legjobb élményünk volt az este minden tekintetben, igaz a ma (másnap) nem volt könnyű, de megérte... :) Az, hogy ma este ismét belebotlottunk George-ba a The Peak felé menet, már egy másik történet... Holnap megnézzük a sulit, Ákos találkozik Waliczky Tanár Úrral és elbúcsúzunk a várostól, irány Vietnám!

 Szép estét Mindenkinek! :)
k