Tesók menni Ázsia: Bankok, első élmények

Ott tettük le a fonalat, hogy eléggé megcsúsztunk a buvárkodás után. Nem csak le-, hanem ki is merültünk rendesen. Úgy döntöttünk végül, hogy nem megyünk be a faluba egy vagyonért privát vizitaxival, hanem eszünk egy jót Andy-vel és Ninával, mert baromi jó fejek voltak velünk egész végig és amúgy is nagyon jól éreztük magunkat velük. láthatólag ők is. Végigettük az étlapot, majd mivel a helyi csapos srác annyira belelkesedett, hogy itt ember 11 után is képes maradni és iszogatni/beszélgetni, az itallapot is végigpróbáltuk, meg az ő koktélkeverési tudományát is. Jórészt a ház kontójára és a mi májunk kárára. Azért nem bántuk. Szuper kis búcsúeste volt. Meg még “szuperebb másnap”…

Pad Thai - kötelező tánc

Garlic - pepper squid grilled

B52-k, na ezt nem lehetett kihagyni

Amikor nagy szellemek találkoznak

Sambuca - na ezt ki lehetett volna hagyni

A lelkes bartender - megchallengeltük

Erre másnap nem is emlékeztünk

Másnap. Reggel keltük fél 8-kor, majd egész hatékonyan elvergődtünk Bankokba 2 hajóút és 1 repülőút beiktatásával. Este 9 körül szálltunk le, és eldöntöttük, hogy mindenképp tömegközlekedéssel jutunk el a szállásunkig, amit fél 12-re abszolváltunk is, és közben hatékonyan fejlesztettük Bankok közlekedési hálózatával kapcsolatos ismereteinket.

Bye Bye Phi Phi

“No Sir, it is not possible.” Ezzel a mondattal elég sűrűn lehet itt Thaiföldön találkozni. Ez leginkább azért vicces, mert általában pont azok szájából hangzik el, akiknek az a munkája, hogy igenis legyen possible. Pl. reggel, amikor egy szállodai helyi arctól kértem egy kávét, teljes meggyőződéssel állította, hogy nincs rá lehetőség. Ezért 5 percig kellett neki levezetnem a gondolatmenetet, hogy ha reggeli van, akkor kávé is van. De siker, megértette, elfogadta és 2 percen belül már hozott is kávét. Ezzel és az ilyenekkel ellentétben – és ez is a gondolatmenetem lényege – sokkal többen vannak azok, akik olyan dolgokban segítenek, amik messze nem tartoznak a kötelességi körükbe. Csak mert itt fontos és természetes dolog a vendégszeretet. Az egyik legkedvesebb ilyen élményünket mesélném most el: Ahogy a tegnapi utolsó metrózásunkat követően arról érdeklődtünk, hogy merre lehet a szállásunk az állomáshoz képest, a metro állomás információs pultjának teljes csapata gőzerővel igyekezett segíteni nekünk. (ennyire elcsigázottnak nézhettünk ki?!) Mindenesetre 10 perc eredménynélküliség után maga az állomásfőnök (egy nagyon kedves 60 körüli hölgy) vette kézbe a problémát és mivel épp lejárt a műszakja, elkísért mennünket. Élmény volt nézni, ahogy a peronon álló katonák(!) szalutáltak neki, mi pedig jegykezelés nélkül suhantunk át a beléptetőkön. Főleg, mert amúgy sem volt már érvényes jegyünk. Annyira jó fej volt, hogy 2 taxit is elküldött, akik nem megfelelő áron (35 baht x 7 = 245 HUF) vittek volna végül házhoz. Közben elmesélte hogy járt Budapesten (meg Bécsben és Prágában) és hogy mennyire szép város. Vajon hány BKV Metro-s állomásfőnök járja így körbe pl. Dél-Kelet Ázsiát?

Másnap hatalmasnak induló futással kezdtük az ismerkedést Bankokkal. Aztán lett belőle szerény 5 km, de legalább egy isteni spontán piacozás során beszerzett gyümölcsfalásba torkollott a levezető séta. Ilyen édes ananászt én még életemben nem ettem, fantasztikus volt! Du. megvettük a vonatjegyünket Chiang Mai-ba. A pályaudvaron ismét eszméletlen kedvességgel kozvetített nekünk a turisták segítségére kijelölt angolul remekül beszélő néni. Nem rajta múlott ugyan, de sajnos nem kaptunk már jegyet a kinézett éjszakai vonatra és így 17-én szerdán kora délután indulunk északra.

Én is fotóztam kicsit

A maradék időben lejártuk a lábunkat és ízelítőt kaptunk arról, hogy Bankok milyen hatalmas. Míg egy európai város belváros térképén szereplő helyek könnyedén bejárhatóak gyalog, addig itt ennek többszöröse a méretarány és ez a tény nem egyszer megtréfált bennünket.