Angkor. "What?!"

Nna. Azért írta Ákos az Angkoros postot, mert én méginkább fel vagyok háborodva és még csalódottabb vagyok.

Ugyanis adott itt egy földi halandó számára elképzelhetetlenul fantasztikus történelmi és kulturális emlék. (A világ legnagyobb temploma, ha így jobb.) És erre adott ez az egesz Angkor miatt felépült varos, (Siem Reap) amelyik vastagon sz*rik arra, hogy itt tulajdonképp az egész népuk identitásának esszenciája lakozik. Láthatólag ők semmi mást nem tűztek ki célul, mint hogy azt a több ezer ideverődött huszonéves hordát zsebeljek ki a lehető legnagyobb hatékonysaggal, akik egyébkent hasonlóan baromira nem ertik ezt az egészet, max azt érzik, hogy itt valami nagyon nagy dolog van koncentráltan. És ez szegyen. Persze szégyen nekünk is. 

Szerettük volna, ha egy tökös idegenvezető egy napon keresztül duruzsol a fülünkbe, és elmondja, hogy egyáltalán, ki?, mi?, miert?, mikor? es hogy? Legalabb ennyit. Nagyon gáz, h ez nem történt meg. Mert csak álltunk es néztunk és persze csodáltunk, de ez messze kevés. Igaza van azoknak is, akik szerint a mi felelősségünk, hogy mennyire felkészülten megyünk el egy ilyen helyre. De az eddigi tapasztalat alapján (pl.: Kairó)  a legjobb egy helyi lelkes guide-tól hallani, amit ennyi idő alatt be lehet fogadni a látványon túl. Nem kell, hogy tökéletesen beszéljen angolul, de az nagyon fontos, hogy lehessen érezni rajta a büszkeséget, hogy ő itt él, ez az övék, stb. Ettől válik hitelessé a sztori. 

Szóval a lényeg, szerintem: ha van egy olyan törtenelmi elmlékünk, ami a népünk – bocs, nemzetunk – legfontosabb kincse, akkor semmi másra nem kéne figyelnünk, mint arra, hogy aki idejon, az legalabb valamit hazavigyen a szuvenírelefánton kívül és mégértsen abból, amit itt lát és talál. Ehhez képest a valóság a szuperolcsó kokain és ingyen másnapossag. Really?!??

Másik (kultursznob europai) verzió, és talán ez a reálisabb: Angkort úgy kell es érdemes igazából felfedezni hogy ideköltözik az ember két hétre egy tuti resortba (ami nem drágább, mint otthon a napi lét) és minden nap elolvas nem több, mint 50 év itteni torténelmet és vallásfilozofiat, elmegy  Angkorba, megnézi a releváns helyszíneket és megleli a békét. Mert - és kanyarodnék vissza Ákos gondolataihoz - a Korda féle Dzsungel Konyvének is mintha ez lenne az üzenete: kutba az aranyakkal, sajat magadnak kell felfedezni az igazi értékeket.