Hello Thaiföld

Beach feeling a reptéren

Leszívás - feltöltés

Ahhoz képest, hogy alsó hangon 22 órát utaztunk átszállásokkal mindenféle biztonságosnak és kevésbé annak tartott közlekedési eszközön, amit egy részemről kb. 3 órás alvás előzött meg, egészen hamar és egészen kényelmesen megérkeztünk, épségben. Ehhez az érzéshez persze hozzá tartozik, hogy a kisebb - nagyobb késések miatt elég feszített tempóban jöttünk, időnk sem volt nyűglődni. Plusz a repülőút, (a hosszú Helsinki - Bankok) egész élménydús volt, és nem a turbulencia - halálfélelemnek-, és ugyancsak nem a bennünket körülvevő kisebb óvodának köszönhetően (erről nincs fotó, pedig súlyos volt).

Először csak ezek mentek...

Aztán jött egy félórás szűnni nem akaró strobo party

De végül a bankoki leszállást és az egy órás taxi utat követően már csak a jóval a kellemesebb hajóútat kellett "kibírni".

Keresd a hibát a képen...

Megérkezés után jött egy még kellemesebb motorcsónak ride, ritka kreatív apálybiztos befejezéssel.

A csík szem már majdnem ázsai, de csak a nem alvás miatt van

Na ezt meglátva dobtunk egy hátast

Szóval amint látható, az apály miatt egy majdnem John Deer kaliberű traktoros megoldással transzportáltak bennünket a partra, amit mi spec. szívesen kihagytunk volna (itt már nem volt rajtunk cipő / zokni, várva a csobbanást) de a jap(p)án utastársaink és a kisebb afrikai országok éves GDP-jével felérő értékű fotó apparátjuk miatt mégis indokoltnak éreztük a profi szállítást. 

Never give up hope

 Megérkezés után életmentő tus és gyors terepszemle következett. Konklúzió: OK, hogy nem nagyon turistás beachelés volt a cél, de sikerült úgy átesni a sziget túloldalára, hogy két opciónk maradt, ha nem a szomszéd 20 bungallow lakóival szeretnénk tölteni a következő 4 napot:

1. Egy órás hegy - völgy menet a maláriát, ebolát és Lassa-vírust vegyesen hordozó szúnyograjokkal élet-halál harcot vívva, s szerencsés esetben a hídon őrt álló bölcs majom kérdéseit is helyesen megválaszolva eljutni a faluig, 

vagy,

2. sok - sok pénzért motorcsónakkal eljutni ugyanoda, ahol van ATM, mint a civilizáció legfejlettebb vívmánya.

Ennek megfelelően ma a szállásunk közelében vacsoráztunk, s igyekeztünk a klasszik thai fogások közül válogatni és nem is kellett csalódnunk.

Őrá bíztuk éhségünk, utóbb kiderült, a thai királyok iránt olthatatlan  szerelem fűti (?!?!)

Tom Yum és chilis bazsalikomos garnéla

 Legvégül a bónus meglepetés: Teli hassal, "elgyötörten" vánszorogtunk a cunami után sebtében felépített turistacsalogató házak/bódék között azzal a céllal, hogy a betervezett horgásztúra lehetőségekeiről gyűjtsünk infót. Sok-sok érezhetően "levevős" hely után egy fehér arc üldögélt egy farönkön thaiföldieket megszégyenítő gondtalansággal. "Na majd ő!" De mivel épp telefonált, a (thai) asszonykája pattant oda és szóval tartott bennünket. De végül mivel nem nagyon álltunk kötélnek, jött a tipikus "Where are you from?" kérdés. "Hungary", feleltük teljes biztonsággal vélve, hogy ezzel ő biz' nem lesz sokkal beljebb. Na itt jött a meglepi: Szeme felcsillant, apát azonnal odaintette, aki tökéletes magyarsággal "-Szevasztok, Endre vagyok!" köszöntéssel üdvözölt bennünket. Na itt ledobtuk a láncot. Lényeg: Emberünk 20 év amerikai diplomata szolgálat után valósította meg a "magyar álmot", letelepedett egy autót nem látott thai szigeten, ahol búvártúrákat szervez/vezet és sok mindenre nincs gondja az időjáráson és esetleg a kellemetlenebb turistákon kívül. És mivel rendkívül őszintén elárulta, hogy ne nagyon reménykedjünk abban, hogy itt fogjuk meg álmaink óriásmarlinját, ezért inkább vele megyünk a legtutibb helyekre snorkelling-elni.

Fotózunk, mutatjuk, megírjuk. Most szunya.