Tesók menni Ázsia: Phi Phi víz felett és alatt

Eltelt a nap. Ha ha azt mondom, hogy elég, ha félig ennyire élmánydús és intenzív lesz a többi, akkor úgy érzem, hogy sokat kérek. Szóval nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy ide eljuthattunk és találkozhattunk remek arcokkal és ilyen élményekben lehetett részünk.

Először is, fel sem fogtuk még tegnap, hogy hová is keveredtünk, mert a booking.com néhány fényképén és a Lonely Planet szűkszavú, ám annál funkcionálisab infóján kívül nem sok mindent tudtunk a helyról ab start. Amit viszont az előző post-ban említett Andrew (Endre) kollégánk elmondott, megosztásra érdemes:

Phi Phi Don a thai szigetvilág egy újonnan felfedezett gyöngyszeme. Nekünk elég érdekesen hangzott, hogy csak a 40-es években kezdték a környező halászok felfedezni a szigetet, de akkor is főleg a muszlim vallású malájok kezdtek letelepedni. Ami azért vált zavarbaeljtővé a thai vezetés számára, mert túl mélyen fekszik a thai felségvizekben és így kellően érzékenyen érintette őket, amikor a malájok saját területként deklarálták a szigetcsoportot. Erre válaszként sok sok halász családot telepítettek a thai-ok, de mind a mai napig muszlim vallású a többség, ami egyedülálló a környéken. Muszlim, ami itt azt jeleni, hogy a helyiek csak sötétben isznak, ha Allah nem látja. Egyébkén ennek annyi a jele még, hogy nincs jelen a környékre oly jellemző prostitúció sem. Azt nem tudni, hogy Allah látása erre a körülményre hogyan vonatkozik. Történelemre visszatértve, a thai-ok sikeresen verték vissza a kisajátítási kísérletet, köszönhetően a szomszéd szigetekre telepített hadihajó flottának is.

Aztán jött az új időszámítás: A 90-es évek végén a hátizsákos turizmus épp kezdett élénkülni, amikor 2004 karácsonyának másnapján a cunami 5 méteres hullámai elsöpörték az addig felépült falvak szinte teljes egészét. A cunami igazi pusztító erejéhez képest szerencsés kimenetel tejlesen úrjaírta a helyiek életét. Azóta gyorsabban élénkül a sziget, mint németország a II. Világháború után. Ez persze jórészt a fantasztikus adottságoknak, a Lonely Planet-nek és Leo di Caprionak köszönhető, bár ennek már James Bond is megágyazott egy korábbi fimben.

Egyszóval olyan helyre érkeztünk, ami pillanatok alatt el fog ~~Lignanosodni~~ turistásodni, de még épp időben jártunk itt, főleg, hogy remek idegenvezetőt találtunk az igazán cool helyek feltérképezéséhez. Ettől függetlenül a közbiztonság statisztikailag itt a legjobb Thaiföldön. Egy, azaz egy rendőr van a szigeten. A legutóbb regisztrált incudens két ausztrál rögbiszurkoló kocsmai verekedése kapcsán került feljegyzésre. Miután szétverték a lokált, (meg egymást) és kivonult a yard teljes egyfős létszámban, már újra nagy volt a barátság (vagy elfogyott a sör) és csak a cech-et kellett állni.

Andyről pár szó még a napi élmények előtt:

Andy / Endre

Ahogy írtuk, teljesen véletlenül botlottunk Endrébe, horgásztúra szervezés közben. Ő győzött meg, hogy nem érdemes a fiktív nagy halakat kergetni, mert itt olyan nincs, talán majd Kambodzsában. De a búvárkodást mindenképp ajánlotta, tehát arra beneveztünk. Reggel a hajóúton mesélt arról, hogy hogyan került ide, hogyan telepedett le, amit nem kis írigységgel halgattunk.

Íme a recept, aki szeretne a búvár instruktor lenni a Paradicsomban: 4 éves korban el kell utazni Japánba az olajipari feltaláló apukával, ahonnan 8 évesen Nigériába kell cuccolni, majd 12 évesen az Államokban letelepedni, ahol katonai hírszerzőként 20 évet ajánlott lehúzni az USA kormányának szolgálatában. Közben 6 nyelven megtanulni, 5.000-nél is többet merülni, - lehetőleg éjszakai küldetés közben-, szerezni két lőtt- és két szúrt sebet. Megmenekülni az angolai vallatók karmai közül, akik ujjakat szeretnek levágni "beszélgetés" közben... És végül 38 évesen hivatalosan nyugdíjba vonulni, életjáradékot kapni a kormánytól. Nem rossz. De egy magyar James Bondtól ez a minimum.

Ezután jött a letelepedés: Beleszeretni egy thai nőbe, a 2 évesre tervezett év világ körüli út közepén. Megegyezni a sziget vezetőjével hogy teljesíti a 2 feltételt az INGYEN földért cserébe: Nem tart otthon disznót (Insallah) és anyagilag segít egy cunami miatt csonka családot. Pipa. Azóta él emberünk, mintha csak a rejtői álmot szeretné beteljesíteni. Jó úton halad.

A kiadós reggeli elfogyasztása után 8:05-kor egy kedves izraeli párral együtt nekivágtunk tehát az andamán tenger ma különösen csendes hullámainak, hogy ne csak a víz felszín feletti csodákat lássuk.

Reggeli

Cuccolás

Rejtői hős no. 2.

A kis longtail hajónkat szintén nem hétköznapi figura vezette: A Captain előző munkájában az embercsempészek nehéz kenyerét kereste, lélekvesztőjén ingázva India és Malajzia között. Aztán 5 évre hűvösre ült és mivel a legjobb környékbeli tengerész hírében állt, szabadulása után Andy alkalmazta. Nem bántuk, igaz az időjárás nem adott lehetőséget hogy éles tengeri viharban is megmutassa tapasztalatát. Ezt sem bántuk.

The Beach forgatás helyszíne

Elsőként még a tömeg előtt megnéztük a The Beach c. film forgatási helyszínét, aminél van szebb hely, viszont csak emiatt nem teheti be a lábát a Fox network egyetlen kollégája sem azóta Thaiföldre, ugyanis olyan károkat okoztak a szigeten, amiből fakadóan komoly pert nyert a thai állam. Ezen felül napi több ezer turistát is, akik csak a film miatt jönnek erre a pár 100 méteres partszakaszra, itthagyva több száz kg szemetet és persze sok sok pénzt is egyúttal. A többi csak a thai hatóságok ~~korruptságán~~ morálján múlik, hogy hogyan járnak el hosszútávon.

Viking Cave

Ezután távolról megszemléztük azt a barlangot, ami két dologról híres: Egyrészt van egy közel 500 éves falfestmény benn, amit kínai kereskedők festettek a barlang falára, mert azt remélték hogy ha lefestik a rettegett vikingeket - akik soha nem jártak a környéken - akkor azok elkerülik őket a távoli atlanti - európai vizeken, ahová Magellán útvonalán járva fűszereket vittek eladni. Ergo: 500 éve is kicsi volt a világ. Másik - talán még nagyobb érdekesség: Az országban egyedül itt lehet legálisan madárfészket szüretelni a híres kínai ínyencséghez, a madárfészek leveshez. A világ legdrágább ételéről beszélünk, amiből 400 USD (közel 100.000 Ft) egy adag, ami azért nem kis pálya. Zóna adag nincs. Komoly iparág ez, nem csak Thaiföld számára, sok ország szállít Kínának fészket. Indonéziában például az állam éves halászati bevételének negyedével ér fel a madárfészek ipar az észak szumátrai telepeknek köszönhetően. Szóval egy fecske nem csinál nyarat.

Ezek után épp odaértünk az etetési időre, a majmok már vártak.

A szigeten rendkívül elszaporodtak a majmok - amiket persze, hogy az ember hozott magával, ki tudja honnan - és mivel nincs rendes ragadozó ellenségük, jól érzik magukat és remek marketingfogásként működnek. Majomnapirend? Reggel 8:00 felkelés, levonulás a partra a hegyről, 9:00 - 11:00 etetés (napi legalább 50 turista per majom) ezután visszatérés és egész napos gondtalanság. Olyan nagy a kaja túlkínálat, hogy válogathatnak is az ínyencségek közül. Mon(k)ey business, mi más.